A különféle típusú villanymotorok közül a legszélesebb körben használt váltakozó áramú aszinkron motor (más néven indukciós motor). Használata kényelmes, üzembiztos, olcsó, szerkezete robusztus, de teljesítménytényezője viszonylag alacsony, sebességszabályozása nehezebb.
A szinkronmotorokat (lásd: Szinkronmotorok) általában nagy-kapacitású, alacsony{1}}sebességű alkalmazásokhoz használják. A szinkronmotorok nemcsak nagy teljesítménytényezővel rendelkeznek, hanem a fordulatszámuk is független a terhelés nagyságától, csak a hálózati frekvencia határozza meg. Stabilabban működnek. Az egyenáramú motorokat gyakran használják olyan alkalmazásokban, amelyek széles körű fordulatszám-szabályozást igényelnek. Kommutátorral, összetett szerkezettel rendelkeznek, drágák, nehezen karbantarthatók, és nem alkalmasak zord környezetre.

Az 1970-es évek óta, a teljesítményelektronikai technológia fejlődésével a váltakozó áramú motorok fordulatszám-szabályozási technológiája fokozatosan kiforrott, és a berendezések árai csökkentek, ami széleskörű alkalmazásukhoz vezetett.
Névleges teljesítménynek nevezzük azt a maximális kimeneti mechanikai teljesítményt, amelyet egy elektromos motor meghatározott üzemmódban (folyamatos működés, rövid{0}}idejű működés, időszakos időszakos működés) túlmelegedés nélkül elvisel. Használat közben gondosan be kell tartani az adattáblán szereplő adatokat. Elektromos motor működtetésekor elengedhetetlen, hogy a terhelés jellemzői megfeleljenek a motor jellemzőinek, hogy elkerüljük a túlmelegedést vagy az elakadást. Az elektromos motorok a milliwattoktól a több tízezer kilowattig terjedő teljesítménytartományt képesek biztosítani.
Az elektromos motorok nagyon kényelmesen használhatók és vezérelhetők, és olyan képességekkel rendelkeznek, mint az önindító{0}}, a gyorsítás, a fékezés, a tolatás és a leállítás. Általában egy villanymotor kimenő teljesítménye a fordulatszámától függően változik a fordulatszám beállításakor.

